Nyúl-elmélkedések

Nincs igazság a földön.

Békés délutáni szunyókálásomból hatalmas csődület vert fel: gazdáim az ablakhoz tódulva álmélkodtak:

- Olyan fajta, mint Tóbiás, csak fehér!

- Nézd már!

Mire felocsúdtam a félálomból, világossá vált gazdáim párbeszédéből, mit néznek olyan izgalommal. A lakótelep udvarán egy fehér törpenyuszi ugrándozott szabadon, két gazdája társaságában. (Mint kiderült, egy nő és egy tipegő gyermek azok.)

- Hogy nem szalad el?

- Hogy fogják megfogni?

- Nem lesz baja ott lent? Kutyagumi, meg minden piszok...

Ilyesfélén tanakodtak gazdáim, miközben én irigykedve gondoltam szabadon futkározó nyúltársamra.

Eddig azt hittem, jól élek. De most felnyitották a szemem.

Nekem csupán a szoba jut a vezetékekkel, és ablakpárkányon nevelt fű, miközben néhány szerencsés törpenyúltársam a kinti levegőn ugrándozhat, kergetőzhet tipegő gazdájával, igazi füvet rágicsálhat.

Nincs igazság a földön. Itt a jó idő, és én a szobában kell, hogy kushadjak.

U.i.: Remélem, ezt most nem olvassák a gazdáim. Azt hinnék, hálátlan vagyok. Szegények, olyan lelkesek, most is itt mutogatták, mit vettek nekem egy távoli, mesés állateledel-áruházban. 150 liternyi széna (minek nekem annyi?!), meg újfajta táp, direkt szobában élő nyuszmók számára. Na ja, nekem csak ez jut. "Szobában élő"...

Sajnos nem szaladgálhatok kedvemre egész nap gazdáim lakásában szabadon, mert szerintük önveszélyes vagyok, megrágcsálnám az elektromos vezetékeket és megrázna az áram, ha nem figyelnének oda. Ezért, ha nincsenek otthon, vagy túl elfoglaltak ahhoz, hogy figyeljék, mit csinálok, rendszerint saját szobácskámban ülök, ebben a lila műanyagdobozban, amelyhez rácsok is tartoznak, hogy ne tudjak kényemre-kedvemre garázdálkodni a vezetékek, szobanövények és ajtófélfák között.

A berendezés eléggé puritán, először is ott van a már említett wc-ágy. Felettébb kényelmes, kinyújtózva is elférek benne, teljesen elnyúlok, onnan figyelem a tv-t. (A hobbijaim közül kihagytam a tv-nézést, illetve tv-hallgatást. A műsor néha nem tetszik, gazdáim nem engedik, hogy én válasszak adást. Sőt! Mindig kuncognak rajtam, ha észreveszik, hogy én is nézem a filmet, és kijelentik, milyen cuki vagyok. Sértő! Nem cuki vagyok, csupán intellektuális, a nagyvilág dolgai iránt érdeklődő törpenyúl.)

A wc mellett a berendezés része az etetőtálkám. Ez rendszerint tele van táppal és gyümölccsel, és ha az éjszaka folyamán elfogyna a táp, hát teszek róla, hogy gazdáim pótolják. Hajnali fél hat körül etetőtálkám dobálásával jelzem, ideje a reggelinek. Ekkor ők álmatag "nyuszi, hagyd már abba"-mormogással jönnek és adnak enni, és inni. Ugyanis van egy itatósom is. Most, hogy ilyen meleg van, naponta többször adnak friss vizet. Napi menümhöz tartozik a széna is, amelyet wc-papírgurigából szolgálnak fel. Remek időtöltés szétcincálni a gurigát.

Van még a szálláshelyemen egy felfüggesztett játék is, egy neonszínű gömb, benne golyócskák, amelyek csörögnek. Naiv gazdáim azt gondolták, kiváló elfoglaltság lesz a gömb böködése orrommal. Tévedtek, ez a tevékenység nem tetszik, viszont annak a madzagnak rágicsálása, amelyre a gömböt felfűzték, nagyon jó játék.

A padlómat szőnyeg helyett (amit pedig szeretek/szeretnék rágicsálni) fenyőforgács borítja, ebbe kényelmesen elvégezhetem a dolgomat.

Szobám egyszerű berendezése ellenére kielégíti alapvető nyúligényeimet, és külön előny, hogy gazdáim szobaszervízt is biztosítanak, amely magába foglalja lakhelyem takarítását is, így erre nincsen gondom.

Hol is kezdjem?

Talán illendő lenne bemutatkoznom.

Tóbiás vagyok, a törpenyúl.

Nagy valószínűséggel nőstény.

Négy hónapja élek gazdáimmal, előtte más nyulakkal éltem együtt egy állatkereskedésben.

Hobbim a rágcsálás, szaladgálás, és műanyag wc-m dobálása.

A pontosság kedvéért tegyük hozzá, hogy ezt a műanyag dobozkát csupán gazdáim szánták wc-nek. Szerintem túl kényelmes ahhoz, hogy a dolgomat végezzem bele. Inkább alszok benne. A dolgomat meg miért ne lehetne az egyik sarokban elintézni?!

Kedvenc ételeim a széna, törpenyúltáp (benne minden széppel, jóval, vitaminnal), alma, körte és a friss fű. Néha gazdáim kísérleteznek barackkal, eperrel, meg ilyenekkel, de azokat nem szeretem.

Fogkoptatómat nem használom, túl unalmas, inkább a rácsokat rágicsálom, kedvemre való, ahogy a rácsok zörögnek.

A hangzavart amúgy is szeretem, a már említett wc-dobálás is nagy zajjal jár, szép hangja van.

Hogy miért akar egy törpenyúl blogot vezetni?

Meg kell, hogy mondjam, a rágcsálás és doboz-dobálás közben még marad időm másra is.

Elmélkedek.

Nem akarok filozófus lenni, vagy esztéta, de igenis vannak magvas gondolataim, amelyeket csak ilyen módon tudok megosztani a nagyvilággal.

Egyelőre legyen elég ennyi, majd még jelentkezek.

Üdv:

Tóbiás, a törpenyúl