Nincs igazság a földön.

Békés délutáni szunyókálásomból hatalmas csődület vert fel: gazdáim az ablakhoz tódulva álmélkodtak:

- Olyan fajta, mint Tóbiás, csak fehér!

- Nézd már!

Mire felocsúdtam a félálomból, világossá vált gazdáim párbeszédéből, mit néznek olyan izgalommal. A lakótelep udvarán egy fehér törpenyuszi ugrándozott szabadon, két gazdája társaságában. (Mint kiderült, egy nő és egy tipegő gyermek azok.)

- Hogy nem szalad el?

- Hogy fogják megfogni?

- Nem lesz baja ott lent? Kutyagumi, meg minden piszok...

Ilyesfélén tanakodtak gazdáim, miközben én irigykedve gondoltam szabadon futkározó nyúltársamra.

Eddig azt hittem, jól élek. De most felnyitották a szemem.

Nekem csupán a szoba jut a vezetékekkel, és ablakpárkányon nevelt fű, miközben néhány szerencsés törpenyúltársam a kinti levegőn ugrándozhat, kergetőzhet tipegő gazdájával, igazi füvet rágicsálhat.

Nincs igazság a földön. Itt a jó idő, és én a szobában kell, hogy kushadjak.

U.i.: Remélem, ezt most nem olvassák a gazdáim. Azt hinnék, hálátlan vagyok. Szegények, olyan lelkesek, most is itt mutogatták, mit vettek nekem egy távoli, mesés állateledel-áruházban. 150 liternyi széna (minek nekem annyi?!), meg újfajta táp, direkt szobában élő nyuszmók számára. Na ja, nekem csak ez jut. "Szobában élő"...